Barangolás a Móricz Zsigmond körtéren és környékén

Elöljáróban, hogy miért is erre a helyszínre esett a választásunk… A „Körtér”- ahogy leggyakrabban nevezik - minden bizonnyal Buda legnagyobb kiterjedésű, legforgalmasabb, „legélőbb” tere, és ez által a legfontosabb közlekedési csomópontja is. A téren, mely 1945 óta viseli a Móricz Zsigmond nevet, 2 villamos illetve 9 autóbusz végállomás található, emellett további négy villamos és 4 buszjárat halad át. Szinte hihetetlen, ám hatalmas forgalmát jól jellemzi, hogy a Móricz Zsigmond Körtér és a Szent Gellért tér között normális körülmények között, óránként és irányonként menetrend szerint 45 darab villamos és 60 darab autóbusz közlekedik.

Már csak ezért is érdemes egy kicsit jobban körbenézni és megismerkedni a hely szellemével…

·                               8.00

Találkozás a tér közepén található Szent Imre herceg c. szoborcsoportjánál. Innen szinte belátható az egész helyszín.

Az utak, járdák szinte zsúfolásig teltek, ki-ki munkába, iskolába siet. Nem igen láthatunk ráérősen sétálgató embereket, mindenki csak úgy kutyafuttában, már-már rutincselekvésként átveszi az osztogatóktól a Metropol-t. Mondjuk ez nem is csoda, hiszen jócskán 0 fok alatt van a hőmérséklet, és talán a hó épp szemerkél is egy kicsit.

Ez nem szegheti kedvünket, hiszen miután bevártuk egymást elindulunk, hogy először egy jó meleg kávéval, cappucinóval pótoljuk az alváshiányt és erőt gyűjtsünk a nem mindennapi feladat teljesítéséhez. Pláne ilyen időben!

Szimpatikus kávézót nem találván a túloldalon lévő, nemrégiben felújított Mc Donald’s felé vesszük az irányt. Amint beszereztük, elfogyasztottuk a már említett kávénkat, nekilátunk, hogy felfedezzük, körbejárjuk a körtér kisebb-nagyobb, ismertebb-kevésbé ismertebb nevezetességeit.

·                                9.00-12.00

A délelőttöt tehát nagyrészt ezzel töltjük.

 Meg kell jegyezni, hogy eredetileg a téren állt, a névadó, Móricz Zsigmond szobra, melyet az új vágánykapcsolat kiépítésekor, kb. két és fél éve áthelyeztek, tehát sajnos már nem található itt.

Első körben megtekintjük, a már említett Szent Imre szoborcsoport, melyet Kisfaludi Strobl Zsigmond készített, és 1930-ban állítottak fel a tér közepén.

Illetve találhatunk egy emléktáblát is, amely az 1956-os harcoknak állít emléket.

Érdemes szót ejteni a téren található híresebb épületekről is. Elsőként a tér közepén álló „Gomba”, amit 1942-ben építettek és korábban a HÉV végállomása volt. Majd az 1900-as évek elején épült bérházak: 1. sz.: a Detoma- bérház (Detoma Alfonz és Fischer János tervei alapján készült), 2. sz. bérház (szintén Detoma Alfonz és Fischer János tervei alapján készült), 18. sz. bérház (Rainer Károly tervezte).

Habár a bevezetőben már esett szó a közlekedésről, azt mindenképpen meg kell jegyezni, hogy helyszínünket öt út, utca határolja. Ezek a következők: Bartók Béla út, Himfy utca, Villányi út, Fehérvári út, Váli utca, Karinthy Frigyes út.

Illetve itt épül 4-es metró egyik állomása is, melynek épülési folyamatába egy-egy kíváncsi, érdeklődő járókelő akár be is tekinthet.

·                               12.00-14.00

A délelőtti viszonylagos nyugalomhoz képest, ebédidő tájékán ismét zsúfolásig telik a körtér. Megtelnek a közeli gyorsétkezdék (Subway, Mc Donald’s, Főzelékfaló)- amelyek száma az elmúlt évek alatt igencsak megnövekedett. Például idén ősszel nyitott meg egy KFC a Móricz központjában.

De ha valaki igényesebb, igazi éttermi hangulatra vágyik, a Bartók Béla úton ezekből sincs hiány.

Azonban vitathatatlanul nagy konkurenciát jelent, a Fehérvári út és a Bocskai út kereszteződésénél található, 2009 novemberében megnyílt Allee bevásárlóközpont, amely különösen most, a karácsony előtti időszakban rengeteg vásárlót vonz magához.

Egyre kitartóbban hullik a hó, ami elég kellemetlenül érinti a busz illetve villamosmegállókban várakozókat. Hát igen, nem árt ilyenkor a meleg téli sapka, sál, kesztyű és a kapucnis kabát…

Egyszerre fogalmazódik meg bennünk a gondolat, hogy ebédszünet ürügyén felmelegítsük lefagyott végtagjainkat.

- Hol kajáljunk?- kérdezzük egymástól tanácstalanul. Írásban mégsem néz ki olyan jól, hogy már megint a McDonald’s-ot választottuk, így benézünk a Főzelékfaló nevű helyre. Ilyenkor bőven megy a nagyüzem, rutinszerűen szolgálnak ki bennünket, kifogásunk nem lehet.

Az étkezdében körültekintve kétféle embertípust fedezünk fel; a magányosan, sietést tettetve, az „épp csak kiugrottam ebédszünetben” arckifejezést magára öltve lapátolót, illetve a teendői végeztével (feltételezhetően egyetemista), kettes, hármas csoportban cseverészve csipegetőt. Mi, valahol félúton helyezkedünk el; hárman vagyunk, mondanivalónkból kifogyva élvezzük a kellemes hőmérsékletet. Sietnünk kéne, erre saját lelkiismeretünkön kívül a folyamatosan érkező vendégek lesújtó pillantása is emlékeztet bennünket. Jól van, megadjuk magunkat, és újra elfoglaljuk őrhelyünket a téren.

·                               14.30-16.30

A következő két órában a tér újra kicsit felpörög. A szerencsésebb felnőttek munkájuk végeztével, személyesen vagy autósan igyekeznek kivenni a jól megérdemelt részüket a „Móriczból”, ezzel kisebb fennakadásokat okozva a forgalomban. A villamosok, a gyakori indulások ellenére is tömötten indulnak tovább, kisebb krízishelyzetek helyszínéül szolgálva.

Érdekes kívülről szemlélni, ahogy egy egész utazóközönség nézi végig egy kismama küzdelmét a babakocsival (jelentjük 2:1-re a kismama győzedelmeskedett), az 2-3 perces fennakadás alatt néhány utas még türelmetlen sóhajokkal is jelzi nemtetszését.

Egy lilakabátos férfi ez idő alatt négyszer fordul meg a téren, kabátja színéről könnyű kiszúrni. Feltételezzük, hogy ő is valami megfigyelést végezhet, lehet, hogy ő résztvevő megfigyelőként, az eseményekbe beavatkozva figyeli meg az embereket. Az is lehet, hogy szerencsétlen amatőr, a BKV útvonaltervező használatával próbált meg tájékozódni, ami a „2 megálló, leszállás a Móricz Zsigmond körtéren” parancsot háromszorosan dobta ki. Bár valószínű, hogy csak szimplán az új lila kabátját teszteli, milyen hatást vált ki az utca emberéből, netán fülest kapott, hogy a Street Fashion, itt fotózik ma. Végtelen opciót kitalálva reméljük, hogy hamarosan fény derül az igazságra. Addig is Lali fedőnévvel álcázzuk, és folyamatos megfigyelés alatt tartjuk.

·                              16.30-20.00

Besötétedik, ami a sötét mellett, még hidegebb levegőt is hoz. Lelkesedésünk kezd alábbhagyni, pláne, hogy egy ufó sem jelezte még érkezését, de egy jó utcai bunyó kialakulásának sem látjuk túl nagy esélyét. Ahogy telik az idő, egyre kevésbé vagyunk fogékonyak a minket körülvevő környezetre, és Lali is cserbenhagyott minket.

Egyre szaporodnak a kutyasétáltatók, akik szintén egy számunkra eddig ismeretlen foltját mutatják meg az emberiségnek. Kedves kis blökijük pórázát szorongatva, arcukon a lelki nyugalom, mintha kedvenc tevékenységüknek hódolnának épp. A helyzet bizarrságát fokozza egy-két kutyusokra erőltetett pulóver vagy topánka.

·                               20.00-23.00

Megfigyelésünk utolsó órái. Feszült izgalommal várjuk Az eseményt, ami majd szép ívet ad a napunknak. A tér biztonságosnak tűnik, nem érezzük veszélyben magunkat, és a már említett Az esemény sem lenne az igazi, ha mi lennénk a szenvedő alanyok. Ezt mondogatjuk magunkban, amikor egy fiatal társaság (30 évesek) már buli hangulatban, nagy lendülettel halad el mellettünk. Szerencsére megússzuk néhány „kedves” beszólással. A tér felveszi az éjszaki élet lüktetését, a levegő megtelik azzal az utánozhatatlan „egyszer élünk” érzéssel. Egyetemistának kinéző vihorászó fiatalok haladnak el mellettünk, hogy az éjszaka számukra hogyan folytatódik, sosem tudjuk meg. 

Megállapítjuk, hogy a nap folyamán ezernyi arcát mutatta nekünk a tér. Az adott időpontban mindig az emberek formálták saját hangulatukhoz. Reggel a „Rohanok, sietek, teszem a dolgom”, aztán a „nincs semmi dolgom, csak potyázok egy kicsit”, majd az ebédszünetre kiugrók, és az iskolából már elszabadulók érdekes keveréke, aztán újra a lüktetés, de már nem az a friss, dinamikus, hanem fáradt és elcsigázott, és végül az éjszaka, ami bódító fátyollal takarja el a bűnt és a szenvedést.

Dolgunk végeztével kimerülve indulunk haza, bár lehet, hogy egy pohár bor még belefér.


Készítette: Dobos Csilla, Pataki Sára, Tóth Viktória