Legendás helyszín Buda szegletében

Séta a Feneketlen-tó körül – Gáznár Norbert,Rubóczki Barbara,Varga Adrienn

Ha azt mondjuk budapesti legenda, akkor beugorhat akár a Beatrice együttes csirkedarálási legendája a budapesti koncerten, vagy akár a budapesti szabadság szobor Horthy legendája. Ám sokaknak (legfőképpen a Budán élőknek) első gondolata lehet a Feneketlen- tó. A tó nevét számos történet próbálja megmagyarázni, ám azt nem mondhatjuk egyikre sem, hogy megtaláltuk benne az igazságot.

Volt egyszer egy téglagyár

Többször is elhaladunk mellette nap mint nap, mégis nagyon kevesen ismerik a Feneketlen- tó körül terjengő históriákat.

Déltájban a Kosztolányi Dezső tér felől sétálva találjuk talán a legszebb kilátás a tóra és környékére. A most kicsit jeges, havas ám annál gyönyörűbb táj egyik leglátványosabb eleme a két tornyos katolikus templom. A templom rajta van a legtöbb Feneketlen-tónál készült fényképen, már-már hozzátartozik a tóhoz. A Bartók szobor mellett elhaladva sétálunk le a tó környékén kialakított sétáló utakon. Itt sétálva nagyon nehezen elképzelhető az az 1877-es időszak, amikor a tó kialakult. Annak idején a Kosztolányi Dezső tér még nem létezett, hiszen még maga Kosztolányi is csak 1885 márciusában jött a világra. A tér helyén akkoriban egy téglagyár üzemelt. Lényegében ennek a gyárnak köszönheti a Feneketlen-tó a születését.

Az itt lévő területen egy mocsaras pusztaság volt. Az agyaggyár számára kitűnő területként szolgált az agyag begyűjtésére. A munkások azonban, akárcsak Tolkien meséjében a törpék, itt is túl mélyre ástak. A század vége felé azonban elértek egy forró vizű forrást a föld alatt és ez elárasztotta az egész környéket. Egyik legendás történet is ide kapcsolódik, hiszen amikor a víz elárasztotta a környéket, akkor a munkások a menekülés közben számos munkagépet és eszközt ott hagytak a tóban és vannak, akik szerint ezek a mai napig ott vannak még a tó mélyén. Erre a történetre azonban a búvárok már több alkalommal rácáfoltak.

Sakk a fagyban

A part mentén tovább sétálva egyből ki lehet szúrni a „törzshelyükön” üllő idősebb bácsikat (és meglepő módon ezúttal egy néni is van velük). A törzshely itt pár sakk asztalt takar, aminél a nap szinte bármely időpontjában találunk embereket.

 Csatlakozva hozzájuk, rengeteg történetet tudhatunk meg, ami a tavat érinti. Kiderül, hogy Sándor bácsi heti 3-4 alkalommal is kiül ide az ismerősökkel, termoszban tartott tea és alkalomadtán pár üveg bor társaságában. Ő a Bartók Béla úton lakott szinte egész életében így a Feneketlen- tó már összeforrt mindennapjaival. Tőle tudjuk meg az igazságot is a tó fenekén fekvő munkagépekkel kapcsolatosan is, miszerint a gyárat már 1889-ben bezárták és a talajvíz csak szépen lassan töltötte fel a területet. Egészen hiteles forrást azonban hiába is keresnénk ugyanis nincs senki Sándor bácsiék társaságában, aki megélte volna ezt az időszakot (érdekes is lenne, hiszen akkor 121 évesnek kéne lennie). Mínusz 2 fokot mutat a mérő a Kosztolányi téren, így udvariasan elutasítva egy sakkjátszmát és a termoszos teát, tovább indulhatunk a part mentén. 

Első csók, első szál cigi, sokadik grafiti

A tó nem csak az idősebb korosztályt vonzza. Nem hiszem, hogy hosszas keresgélésre lenne szükség ahhoz, hogy megtaláljuk a fiatalabb korosztályt. Pár perc alatt összefuthatunk csókolózó vagy dohányzó fiatalok csoportjától kezdve a dohányzó és közben csókolózó fiatalok csoportjáig mindenkivel. Ez nyílván köszönhető annak is, hogy a környéken található az ÁVF (Általános Vállalkozások Főiskola) és több gimnázium is.

A tavat számos pad veszi körbe, ám ezek igénybevétele kevésbé javasolt ilyen hidegben. A tó mentén végig haladva megérkezünk a Magyar Ifjúság Szabadságfrontja emlékműhez, ami Illés Gyula és Gulyás Zoltán alkotása. A havat leseperve róla, a fővárosban oly jellemző „huligán művészetet” itt is megjelenik, hiszen alig olvasható a felirat („Hazádnak rendületlenül légy híve, oh magyar”) a rengeteg grafiti felirattól.

Ha tovább sétálunk a fák alatt, akkor balra átnézve a tó felett láthatunk pár foltot a Kosztolányi Dezső térből. Ha 130 évvel ezelőtt itt álltunk volna, (attól eltekintve, hogy egy agyaggödör közepén találnánk magunkat) akkor innen tökéletes rálátást kaptunk volna a téglagyárra. A lépcsőn felsétálva egy kissé a tájtól idegen terület tárul elénk. Egy játszóteret találunk a modernebb fajtából. Ez a terület már jóval az után készült, hogy a tó pár másik legendája kialakult volna.

Feneketlen mélység

A feneketlen név ugyanis valószínűleg a töménytelen sitt mennyiség elnyelésének köszönhető. Ha még itt lenne velünk Sándor bácsi, akkor valószínűleg tudna mesélni az itt lezajlott építkezésekről, ami után rengeteg szemetet hordtak a tóba, mert az elnyelt mindent. Pontosabban nem mindent, ugyanis a háború időszaka alatt csak úgy ontotta a hullákat. A tó tetején több alkalommal is találtak elesett katonákat.

Erről azonban a játszótér környékén lévők nem tudnak mesélni, ennek legfőbb oka, hogy teljesen kihalt a terület. Nyilván ilyen hidegben nem sok szülő hozza ki gyermekét játszadozni, ellenben mi most legalább rendkívül jó hógolyó csatákat vívhatunk a megüresedett téren.

                                                                                    Romok a tóparton

Továbbhaladva hamarosan elérünk a gyönyörű terasszal, és a tóra való kilátással rendelkező Hemingway étteremhez. Ha nem lenne ilyen hideg (és persze egy egyetemista számára nem egy kisebb város pár hónapos költségvetésével felérő árba kerülne egy menü) akkor kipróbálhatnánk az óriási teraszon eltöltött ebéd élményét. A látvány azonban így is gyönyörű. Az étterem után azonban már szomorúbb látvány fogad bennünket. A lepusztult Budai Parkszínpad most sem üres természetesen, hiszen több hajléktalan költözött bele. Az ő hideg széltől való védelmükön kívül azonban más célt már nem szolgál a korábban több színdarabnak és rendezvénynek is helyet adó épület. A romos épület az interneten fellelhető felülnézeti képek alapján leginkább egy babiloni függőkert látványát kelti.

           

Otthagyva ezt a szomorúbb látványt, már csak pár méter és rádöbbenünk, hogy körbe is értünk. Még ebben a fogvacogtató hidegben is kibírható, látványos és történetekben gazdag sétát tehetünk a Kosztolányi Dezső tér és a Villányi út felől megközelíthető Feneketlen-tó körül. A tó körül számtalan szobor és műemléket találunk még és mindegyikhez tartozik egy legalább olyan terebélyes történet, mint magához a tóhoz. A Feneketlen-tó legendája körüli kérdésekre azonban valószínűleg sosem kapjuk meg a választ, de pont ez teszi őt érdekessé. Egy legendás területté Buda egy szegletében.