 |
| Gellért-hegy |
A barátommal látogattuk meg valamelyik délután a Gellért-hegyet. Nem volt kedvem bemenni íráskészségre, neki meg egyáltalán
nem volt órája. Bár nem volt kifejezetten meleg, a szél nem fújt, így nem kellett fagyoskodtunk. Ezért is gondoltuk, hogy
ellátogatunk ide.
Rég nem láttam a barátomat, ezért sok kérdésem volt. Hála Istennek, semmit nem kellett harapófogóval kihúzni a szájából, jóformán
záporoztak a gondolatai. Rátaláltunk egy nagy kiterjedésű füves területre, le is ültünk a zöld gyepre. Illetve a kabátainkra,
nehogy felfázzunk.
Volt már olyan érzésetek, hogy másról beszélgetnétek egy jó baráttal, ha nem ott lennétek, ahol? Nekem ugyan ez jutott eszembe,
mikor elkezdtük kivesézni egymás lelkivilágát. Mintha el kellett volna jönnünk erre a gyönyörűszép tisztásszerű területre csak
azért, hogy elég távolinak érezzük a várost. És persze elég közeli barátnak a másikat. Mintha nem is mi beszélgetnénk, hanem a
hegy adná belénk a gondolatokat. Akárhogy is, a barátságunk szempontjából nagyon fontos volt, hogy eljöjjünk ide. Egyébiránt
néhány házépítőn és egy kutyát sétáltató ürgén kívül nem találkoztunk mással, aminek kifejezetten örültem. Amikor ugyanis egy
barátjával van az ember, olyan, mintha magával beszélgetne. Mondanom sem kell, mennyire hasznosak ezek az eszmecserék az
önismeretünk szempontjából.
Kezdett hűvös lenni, így szedelőzködtünk. Furcsa, hogy ilyen ritkán látogatjuk meg a hegynek ezt a felét, hisz nincs messze,
ráadásul fél nap alatt végigjárható. Mi ugyan ezt nem tettük meg, de egy részét azért körbesétáltuk. Ha a város felett sétálok
egy zöld övezetben, mindig az jut az eszembe, milyen kiváltságos is vagyok. Nem kell a szürke forgatagban tengetnem az életem,
vidéken lakhatok, és még itt is ilyen pompás titkos helyeket találok. Na jó, titkosnak azért nem nevezném, de tény, hogy ritkán
látni embereke a hegy ezen részén.
Bárcsak több időm lenne! Ha időmilliomos lennék, hetente eljárnék ide, mindig más és más barátomat elhozva. Szívesen megmutatnám
nekik ezt a csendes, rendíthetetlen "zöldséget" (zöld-ség, értitek! Hehe). Nade sebaj, majd ha befutok focibíróként, hétvégenként
idejárok majd lazulni. :)
Készítette: Bodó Dani, Ocsenás Gergő és Takács Vivi
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése